Családi élet
Gyorslinkek
Családi élet / Ne félj a doktor nénitől!
Ne félj a doktor nénitől!

A szülő szinte mindent megtenne, hogy gyermekének legyen a legjobb ezen a világon. Ha csak tehetné, betegségét, fájdalmát magára venné, mérsékelné kínját. Ennek tökéletes módját sajnos még nem találták fel, azonban őszinteséggel, figyelemmel, mesével, játékkal mégis sokat segíthetünk.

„Ismerős volt a ház, az utca, a sarok, még a kutya is a kapualj alatt. Sétálni indultunk, de tudtam, hogy ez nem egy egyszerű séta. Ez annál több. Már pár napja hangosan köhögök, lázas is voltam.  Otthon a belém diktált csodaszerek elfogytak. Különösebben nem segítettek. Az ízük csapnivaló, kifejezetten utáltam, de tudtam, be kell vennem. Ez most muszáj, különben el kell mennünk a doktor nénihez és akkor »kapsz szurit«, megint.  Erre mindet beszedtem, amit adtak.  Nem is emlékszem volt-e olyan, amikor hatott a tea, a szopogatós tabletták és az erőleves. Csak én vagyok ilyen különleges, hogy engem csak a szuri gyógyít meg?  Végül megérkeztünk és beléptünk a rendelőbe.  Lemaradtam, és anyám háta mögé bújtam, míg ők beszéltek.  Féltem kissé a doktor nénitől, és jól elbújtam.  Anyám lehajolt, nyugtatott: »Nem lesz most szuri«. Most még nem. Kis kabát, mellény és majó nélkül álltam. Meghallgatták a mellkasom, köhögtettek, a torkomba is bevilágítottak.  Majd a patika furcsa, rejtelmes illatai következtek. Láttam a dobozt, amit a zacskóba tettek, tudtam nekem készítették. Nagymamihoz értünk. Örültünk egymásnak, de már vártam, mikor fogunk megint leülni és beszélgetni. Mint eddig minden alkalommal leültünk és megbeszéltük, hogy beteg lettem és gyógyszert kell kapnom. Az eddigiek nem segítettek, de most újabbat adtak, szurit és ezt a fenekembe kapom.  A padlóra fektetett szőnyeg mintázatát bámultam, már teljesen kiismertem és már-már úgy éreztem, magam is szőhetnék egyet, csak ne kellene itt lennem. Pár könnycsepp gurult végig arcomon. Szüleim letörölték, fejemet megkócolták. Fájdalomdíjnak egy tábla csokit hagytak nagymamánál, ha jó leszek, megkaphatom. Az injekciókat a kanapén elterülve a fenekembe kaptam. Dédi is nagymamitól kapta a szurikat, amikor beteg volt. A gyakorlatias kezek mérsékelték a fájdalmam, de eltüntetni nem lehetett.”

Már születésünket követően kialakul bennünk az orvos-beteg kapcsolat ősképe. Az egészségügyi tárgyakat (fonendoszkóp, spatula) vagy berendezéseket, a jellemző helyiséget, színt és öltözéket (fehér köpeny) a kicsik hamar társítják a kellemetlen vizsgálattal, diszkomfort érzettel, oltásokkal. Ezek a beavatkozások szükségesek, hiszen kevesebb, mint egy évszázaddal ezelőtt gyermekek tömegei haláloztak el, vagy lettek nyomorékok ma már megelőzhető betegségek miatt, és sok vizsgálat vagy egyes betegség kezelése is fájdalommal járhat. Elsősorban a szülőnek kell elfogadnia, hogy mindez szükséges és elkerülhetetlen, gyermeke érdekében. A szülő egészségügybe, orvosokba, ápolókba vetett bizalma  elengedhetetlen, az ideges, izgatott, türelmetlen szülő nem képes gyermekére jó, nyugtató hatással lenni.

A vizsgálati szituációk eljátszásával a gyereket felkészíthetjük az egészségügyi találkozásokra. A fájdalmat elbagatellizálni nem jó módszer, hiszen, ha azt mondjuk, hogy nem is fáj vagy katonadolog, a negatív élményt még azzal is tetézzük, hogy nem értjük meg a gyerek szenvedését.  A tervezett oltást vagy kontroll vérvételt mindig előre jelezzük, és bizonytalan esetekben ne tegyünk könnyelmű ígéreteket! Ennek ugyanis az lesz a következménye, hogy a kicsi később akkor is félni fog, amikor nincs rá ok, és mindig gyanakodni fog, hogy eltitkoljuk előle a tényleges veszélyeket. A rendelő előtt könnyítsük a várakozást játékkal vagy próbáljuk lekötni a gyerek figyelmét a várótermi újdonságokkal. Számos váró- és kórterem falrajzokkal díszített, melyek jó témát biztosítanak beszélgetésekhez, mesékhez, történetekhez. A fájdalomtól felsíró gyermek mindenki számára szörnyű élmény, enyhülést az anya közelségétől, esetleg pár korty anyatejtől várhatunk. Nagyobb gyermekeknek is fontos a szülő látványa, közelsége, kezüket fogva biztonságban érezhetik magukat.

A filmipar kerekeit épp úgy megforgatta már a gyermekek látószögéből ábrázolt világ (John Travolta  ­  Nicsak, ki beszél?), mint a kórházi ápolás és annak egyhangúsága (Robin Williams ­ Patch Adams). A nevetés, a jókedv a gyógyítást és a gyógyulást is elősegíti. A kórházakban tevékenykedő bohócdoktorok is ezzel igyekeznek segíteni. A nézőpontváltozás eredménye az egyetemek orvostanhallgatói között már évek óta megszervezett Teddy Maci Kórház, melynek lényege, hogy a megszokott óvodai környezetben játsszák el a gyermekekkel az egészségügyben gyakori szituációkat.

A minden esetben szükséges egészségügyi találkozások száma általában az első életévben a legnagyobb a kötelező védőoltások miatt. ­ Fontos, hogy a szülő és gyermek kapcsolatában kiemelkedő helyet kapjon a felkészítés, a megnyugtatás „rituáléja”. Ez családonként, de gyermekenként is változó, lehet tárgyhoz (játék, takaró), személyhez kötött.

Ahogyan a bevezető elbeszélésben is olvashatjuk, kellő időt, türelmet kell szentelni gyermekeink  megnyugtatására. Ez nemcsak azért lényeges, mert elősegíti a gyorsabb gyógyulást, hanem azért is, mert egy életre meghatározhatja, hogy hogyan reagálnak majd a fehér köpeny látványára.

Koncz Levente gyermekorvos

Bethesda Gyermekkórház

Gyorslinkek