Cumi, tea, ujjszopás

Az egészséges arcfejlődést és szabályos fogív kialakulását gyermekkorban tudjuk befolyásolni. Csecsemőkortól négyéves korig leginkább a megelőzésnek, a helyes életvitelnek van nagy jelentősége. Helyes életviteli szokásnak, vagy megelőzésnek minősül például a csecsemő szoptatása, a kisbaba arca a szopó mozgástól edződik, izmai erősödnek és az izmok növesztik a csontokat. A tejfogazat épségének megőrzése kisgyermekkorban kezdődik, szerencsére manapság kezd kiszorulni a divatból a cukros vagy cukor nélküli tea itatása, amely ugyan rövidtávon megnyugtatja a kisbabát, de hosszú távon súlyos következményekkel jár. A fogak az állandó csersavas, vagy cukros közegben felmaródnak, és néhány hónap alatt kilyukadnak, súlyos esetben az íny szintjéig letöredeznek. Fontos ebben az életszakaszban a vitamin és ásványi anyagokban gazdag táplálkozás. A megelőzés része mindezeken kívül még az ujjszopásról vagy cumizásról megfelelő időben való leszoktatás. Fogszabályozási szempontból a hároméves kor a vízválasztó, ha ekkor elhagyja a gyermek ezt a szokását, akkor maradéktalanul és spontán visszarendeződnek a kifelé dőlő fogak és a csontokon sem lesznek maradandó deformitások. Óvodáskorra már általában megérnek a gyermekek arra, hogy elengedjék ezt a megnyugtatási formát. Mindenképpen komoly támogatással, akár jutalmazással kell segítenie a szülőnek gyermekét. Négyéves kor után azonban már súlyos, maradandó eltérést okoz a cumizás, az arc csontjai nem tudnak szabályosan növekedni, és torzulhatnak. A fenti eltérések már spontán nem rendeződnek, és következményként kialakulhat beszédhiba és légzési eltérés. A cumitól vagy egyéb cumizásra alkalmas tárgytól az első fogak kifelé dőlnek, az elülső fogak nem tudnak érintkezni és rés lesz közöttük, így sok gyermeknek a harapás is problémát jelent. Az ujjszopásról és cumiról való leszokásban sokszor egy külső személy, nagymama, nagypapa, óvónéni vagy gyermekfogorvos tud hatékonyan segíteni. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a gyermeknek ez egy nagy és nehéz lépés, megértést és támogatást, ugyanakkor nagy következetességet igényel.

Tejfogakkal

Óvodás gyermekeknél általában nincs szükség konkrét fogszabályozó készülék hordására, ez az időszak még mindig a megelőzésről szól. Fontos a gyermek szabályos légzését és a beszédfejlődését támogatni, valamint a jó szájhigiénét biztosítani. A légzés- és beszédfejlesztésben a fogszabályozó orvos mellett még fontosabb talán a logopédusok szerepe. A szájhigiéné, a rendszeres fogmosás ebben az életkorban már nagyon fontos napi tevékenységgé válik, kialakul egy fogmosási rutin. Az iskolaérettségig fontos segíteni a gyermek fogmosását, a keze ilyenkor még nem eléggé ügyes, hogy fogait minden felszínen megtisztíthassa. Tejfogazatú gyermeknél a száj öntisztulása még igen hatékony, a nyelv és a nyál nagyon jól tisztán tartja a fogakat. Ennek viszont az a feltétele, hogy a szájüregnek legyen ideje napközben kétszer 3 óra a megtisztulásra, ez úgy érhető el, hogy csak napi öt alkalommal étkezzen a gyermek és az étkezések között semmiféle nassolnivalót ne egyen, és kizárólag vizet igyon. Éjszaka sem javasolt az evés, és inni is csak vizet lehet. A fentiek betartása mellett a fogszuvasodás kialakulását megelőzhetjük.

A tejfogaknak nem csupán a rágásban van feladatuk, de fontos, hogy helyet adjanak, és helyet tartsanak a maradó fogaknak, valamint szerepük van a helyes csontnövekedésben és a beszédfejlődésben is. Ha szuvas lesz egy tejfog, akkor törekedni kell arra, hogy minél tovább teljes értékű fogként a szájüregben megmaradjon. A tejfog vezeti a maradó fogakat szabályos helyükre, ezekért van ilyen nagy jelentősége már a tejfogazatnak is. Egy ép tejfogazat nagyban megnöveli annak esélyét, hogy szabályos felnőtt fogsora legyen a gyermekünknek.

Nem megy egy csapásra 

Az iskolás korú gyermekek arca és állcsontjai éppen úgy nőnek, mint a lábuk vagy a testmagasságuk, ez az időszak az, amikor a fogszabályzó készülékekkel leginkább befolyásolni lehet a növekedést. Manapság a fogszabályozás nem csak a fogak sorba állításával foglalkozik, nagyon jó eredményeket lehet elérni az arc harmóniájának kialakításában is. 8–13 éves korban jön el az ideje annak, hogy a csontnövekedést lassan, de hatékonyan irányítsuk, ezzel lehet támogatni egy alulfejlett állcsontot a növekedésben vagy éppen egy erősen fejlődőt visszafogni. Ez sok türelmet és nagy szorgalmat igényel. Ilyenkor ugyanis kivehető készülékeket kapnak a gyermekek, és a kezelés sikerét a gyermek és a szülő munkája döntően befolyásolja. A kivehető készülékek igen nagy tárháza áll rendelkezésre, mindegyik másképpen hat. Ahhoz hogy a készüléket pontosan megtervezhesse a fogorvos, többféle vizsgálaton kell átesnie a gyermeknek, valamint legtöbbször röntgenfelvételekre is szükség van.A vizsgálatok általában könnyen elvégezhetők, talán a legnagyobb odafigyelést és törődést a fogászati lenyomatvétel igényel. Itt tapasztalja meg először a kis páciens, hogy neki is türelmébe és munkájába kerül majd a fogszabályozó kezelés. A lenyomat vétel során a gyermek fogairól egy puha anyaggal mintát készít az orvos, amelyhez a gyermek közreműködésére is szükség van, aktívan együtt kell dolgoznia az orvossal. A fogszabályozó kezelés sikere is közös siker, ahol szerepe van a páciens mellett az orvosnak, sőt még a gyermek környezetének is.

Sohasem késő

Kamaszkorig befejeződik az arc csontjainak növekedése, ami azért fontos, mert fogszabályozni innentől kezdve már csak a fogakat lehet, a csontok terelésére már nincs mód, nem lehet a növekedésüket befolyásolni. A pubertástól kezdve a kialakult helyviszonyokkal kell gazdálkodni. Ez azt jelenti, hogy a fogszabályozó orvosnak azt kell pontosan kiszámítani, hogyan tudja a rendezetlen fogakat az adott fogívben sorba állítani. Sok pácienst és szülőt először megrémít, ha például kettő, vagy akár négy foghúzást javasol a fogorvos. Az előnyöket és a hátrányokat kell mérlegre tenni ilyenkor, hogy kiderüljön mit érdemes választani: egy kevesebb fogakból álló ám szabályos fogazatot, vagy egy több fogból álló, ám rendezetlen fogsort. A szabályos fogazat mellett szól, hogy jobban tisztítható, kevésbé fordulhat elő az egyes fogakon túlterhelődés, a fogágy épebb, a fentiekből adódóan hosszabb élet jósolható a szabályosan álló fogaknak, a mosoly is szebb, a viselőjepedig magabiztosabb.

A korábbiakhoz hasonlóan a kamasz- és felnőttkorban, a maradó fogak mozgatását is igen sokféle fogszabályozó készülékkel lehet elérni: úgy, mint a fogakra ragasztott tappancsos/brackettes fogszabályzó rendszerek, melyek lehetnek fémből vagy esztétikus anyagból (fehérek vagy átlátszók). Léteznek speciális, láthatatlan készülékek is, ezek lehetnek a nyelv felől ragasztott tappancsos fogszabályozók, vagy „láthatatlan” fóliákból is készülhetnek. Készülékből is számtalan féle van, és mindegyik a maga hatásterületén képes a legnagyobb sikert elérni. Éppen ezért van igen nagy jelentősége, hogy a fogmozgatást, az eredményt előre megtervezzék, így megfelelő eszközt lehet kiválasztani a közös munkára.

Felnőtt korra tolódik annak a megoldása, ha mégis szükséges a csontokon is állítani, ilyenkor olyan deformitásról van szó, amely nem csak a fogazatra terjed ki, illetve nem megoldható kizárólag a fogak mozgatásával. Az arc csontjai olyan méret vagy formabeli különbséggel rendelkeznek, hogy csak a csontok műtéti mozgatásával lehet ideálisan összeilleszteni őket. A fogszabályozó kezelés során együtt dolgozik a szájsebész a fogszabályozó orvossal. Hosszú fogszabályozó előkezelés után szájsebészeti műtéttel be lehet állítani az állcsontokat is, majd a fogszabályozó kezelés befejező szakaszával harmonizálják az arcot és a fogakat.

Általában a fogmozgatások, a fogszabályozó kezelések hosszú időt vesznek igénybe, mert csak optimális erővel lehet a fogakat a csontszövetben mozgatni, ez legtöbbször éveket jelent. A kezelés pedig nem akkor fejeződik be, amikor elérték a fogak a megfelelő pozíciójukat, hiszen ez még egy instabil állapot, a kezelés ezen szakasza után jön a stabilizálás. A csontban rögzülnie kell a fogaknak, az arcnak meg kell szoknia az új egyensúlyi helyzetet. A stabilizálás már passzív készülékekkel történik, ezek lehetnek fixek, azaz a fogakra ragasztottak, vagy kivehetőek is. A stabilizálásnak tehát legalább akkora jelentősége van, mint magának a fogmozgatásnak.

Dr. Udvarhelyi Gabriella fogorvos

Bethesda Gyermekkórház