Az újszülött alvásideje több mint kétszerese a felnőttének, de nem egyhuzamban alszik, hanem inkább rövideket éjjel és nappal is. Egy átlagos újszülött általában 16-17 órát tölt alvással az első héten, azaz az etetések, tisztázások alkalmával van ébren. Az egy hónapos csecsemő, alvásának összideje már csak 15 óra. Ez fokozatosan rövidül, hathónapos korban átlagosan 14 órára, egyéves korban 13 órára csökken az alvásidő. Óvodás kor végén 12 óra az alvásigény, serdülőkorban kb. 9 óra.

A gyermek fejlődésével együtt az alvással töltött idő napszaki ingadozása is változik. A nappali alvás zsugorodik gyorsabban. Közvetlenül a születés után az újszülött gyakorlatilag ugyanannyit alszik, nappal, mint éjszaka. Egyhónapos korban a csecsemő az éjszaka 75 %-át alvással tölti, és a nappali órák 50-60 %-át is átalussza. Féléves korra a nappali alvásigény 30-%-ra csökken, az éjszaka nagy részét pedig már átalussza. Vagyis az egyenletesen eloszló rövid alvások sorozatának helyébe, a hosszabb éjszakai és a rövidebb nappali alvás ritmusa lép. Mikor beköszönt a kb. tízórányi háborítatlan éjszakai nyugalom ideje, végre megkönnyebbülnek a kialvatlanságtól kimerült szülők. A gyermek lassan beleszokik az emberi tevékenység ritmusába, egyszer alszik délelőtt és egyszer délután. Többnyire ez a helyzet az egyéves korban. Kisdedkorban pedig a délelőtti alvás fokozatosan elmarad.

A kisgyermekes szülőknek is meg kell tanulniuk „másként” aludni. Nyugodtan, mégis odafigyelve a „gyerekzajokra”. A kimerülést elkerülendő a „szülői éjszakai ügyeletet”  is érdemes megosztani.

Alvási ceremóniák

Szinte mindenkinek vannak sajátos szokásai, melyek elősegítik az elalvást, és zavartalanná teszik az alvást. Az alvás nyugalmat, kiegyensúlyozott lelkivilágot, elégedettséget, ellazulást igénylő tevékenység, és sokszor mi felnőttek is nehezen tudunk elaludni. Idegesek, túl fáradtak vagyunk, és gyakran magunk is segítséget igénylünk. Már csecsemőkorban kialakulhatnak ezek a szokások.

Néha bizonyos testhelyzet vagy tartás felvétele elegendő az elalváshoz. Az ember alvás közben felvett testhelyzete függ korától, neveltetéséből eredő szokásaitól, egyéniségétől.  A fiatal csecsemő még nem tud átfordulni, ezért abban a testhelyzetben alszik, amelyben letették, azaz legtöbbször hanyatt vagy oldalt. Az egészséges csecsemő alvás közben karját feltartja, tenyere fölfelé, keze ökölben. Amikor a csecsemő már maga is képes álmában testhelyzetén változtatni, ugyanúgy kezd viselkedni, mint a felnőtt: egyetlen éjszaka is sokszor megváltoztatja testhelyzetét és testtartását. Az idősebb csecsemő és kisgyermek szeret hason, de felhúzott lábakkal aludni. Semmi ok nem szól ez ellen az alvási testhelyzet ellen. Sokszor épp az könnyíti meg a gyermek elalvását, ha megszokott testhelyzetét veszi fel.

A lefekvés és elalvás rítusához hozzá tartozhat altatódal, esti mese, a jó éjszakát kívánás, és még sok más… A gyerekek gyakran azért félnek elaludni vagy egyedül maradni este a sötétben, mert megszűnik a szülői jelenlét nyújtotta védelem, biztonság. Az édesanyák többsége szinte automatikusan dudorászni, énekelni kezd ilyenkor. Valóban, az altató és bölcsődalok legtöbbször elérik céljukat; a baba megnyugszik, a lágy dallam és az anya hangja megkönnyíti az ébrenlét és alvás határának átlépését, s azt az érzetet kelti benne, mintha a szülő vele maradna az alvás alatt is. Pár percnyi rendszeres ringatás-dúdolás is nagyon szoros, meghitt testi-lelki kapcsolatot tud teremteni. A gyerekek nagyon fogékonyak a dalokra. Először talán csak a ritmust érzékelik, a hangulatot, a meghittséget. A "jó altatódal" mind dallamában, mind szövegében egyszerű. Az altatódalokban is óriási szerepet kap a lágy, finom, egyszerű hangnem és az ismétlődő, a ringatáshoz igazodó ritmusok. Tartalma is alvásra, álomra késztet. A szövegek sokszor töredékesek, mondatszerkezetük egyszerű, szókincsük is viszonylag kicsi, és a hétköznapi élet alapszavaiból építkezik. (pl.: a tente baba tente, eljött már az este…) Ha kialakítunk magunknak egy két-három dalból álló "repertoárt", amit minden lefekvés előtt ugyanabban a sorrendben énekelünk el, a gyermek is gyorsabban meg fogja tanulni, hogy az altatók és búcsúpuszik után, hogyan ringassa magát nyugodt álomba. Kisdedkorban már az esti mesék előzik meg az elalvást, itt is a meghitt együttlétnek van a legjelentősebb szerepe. A mesék repertoárja igen nagy. Az este felolvasott, vagy elmondott mese ne legyen túl izgalmas; nyugalmat, elégedettséget sugározzon. A vallásos nevelés egyik első lépcsője lehet a közös esti ima.

Sok gyermeknek van kedvenc altató tárgya, ruhadarab, baba, játékszer, mely nélkül nem képes elaludni. Némelyik kisgyermeknek cumira van szüksége, és hasonló szerepe van az ujjszopásnak. Nyilvánvaló, hogy az a gyermek, akinek kevés ilyen rögzült szokása van, a későbbiekben elalváskor kevésbé függ majd a külső körülményektől. Ezért már kezdettől úgy kell irányítani a dolgokat, hogy meglegyen az elalvás előtti „ceremónia”, azonban ne alakuljon túlzott mértékűvé, hiszen ez a későbbi alvászavarok elkerülése szempontjából is hasznos.

Nyári menetrend

Természetesen előfordul, hogy bár a mindennapokban az elalvással, alvással nincs különösebb probléma, a megszokott rend felborul. Ez leggyakrabban akkor következik be, ha a napirendben valamilyen változás történik, a gyermeknek élménydúsabb napja volt, vagy megváltozik a környezet. A nyári időszakban, nyaralások, kirándulások kapcsán ez gyakoribb. Amennyiben a gyermek nyáron a nagyszülőknél, vagy más családtagnál, már „egyedül” tölt el néhány napot, vagy hetet, őket is részletesen tájékoztassuk a gyermek alvással kapcsolatos szokásairól. Ilyenkor lehetünk engedékenyebbek, de nagyon fontos a következetesség. A szülők, családtagok beszéljék meg egymással, mihez ragaszkodjanak, miben engedhetnek. Minden gyermeklélekhez, minden szituációhoz nem lehet receptet adni, de a szerető, felelősségteljes gondoskodás, odafigyelés segít meghozni a helyes döntést, hogy a gyermek érezze és élvezze a keretek közötti szabadságot.

Dr. Szabolcs Andrea gyermekgyógyász

Bethesda Gyermekkórház