Cumi, tea, ujjszopás
Az egészséges arcfejlődést és
szabályos fogív kialakulását gyermekkorban tudjuk befolyásolni. Csecsemőkortól
négyéves korig leginkább a megelőzésnek, a helyes életvitelnek van nagy
jelentősége. Helyes életviteli szokásnak, vagy megelőzésnek minősül például a
csecsemő szoptatása, a kisbaba arca a szopó mozgástól edződik, izmai erősödnek
és az izmok növesztik a csontokat. A tejfogazat épségének megőrzése
kisgyermekkorban kezdődik, szerencsére manapság kezd kiszorulni a divatból a
cukros vagy cukor nélküli tea itatása, amely ugyan rövidtávon megnyugtatja a
kisbabát, de hosszú távon súlyos következményekkel jár. A fogak az állandó
csersavas, vagy cukros közegben felmaródnak, és néhány hónap alatt kilyukadnak,
súlyos esetben az íny szintjéig letöredeznek. Fontos ebben az életszakaszban a
vitamin és ásványi anyagokban gazdag táplálkozás. A megelőzés része mindezeken
kívül még az ujjszopásról vagy cumizásról megfelelő időben való leszoktatás.
Fogszabályozási szempontból a hároméves kor a vízválasztó, ha ekkor elhagyja a
gyermek ezt a szokását, akkor maradéktalanul és spontán visszarendeződnek a
kifelé dőlő fogak és a csontokon sem lesznek maradandó deformitások.
Óvodáskorra már általában megérnek a gyermekek arra, hogy elengedjék ezt a
megnyugtatási formát. Mindenképpen komoly támogatással, akár jutalmazással kell
segítenie a szülőnek gyermekét. Négyéves kor után azonban már súlyos, maradandó
eltérést okoz a cumizás, az arc csontjai nem tudnak szabályosan növekedni, és
torzulhatnak. A fenti eltérések már spontán nem rendeződnek, és
következményként kialakulhat beszédhiba és légzési eltérés. A cumitól vagy
egyéb cumizásra alkalmas tárgytól az első fogak kifelé dőlnek, az elülső fogak
nem tudnak érintkezni és rés lesz közöttük, így sok gyermeknek a harapás is
problémát jelent. Az ujjszopásról és cumiról való leszokásban sokszor egy külső
személy, nagymama, nagypapa, óvónéni vagy gyermekfogorvos tud hatékonyan
segíteni. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, hogy a gyermeknek ez egy nagy és nehéz
lépés, megértést és támogatást, ugyanakkor nagy következetességet igényel.
Tejfogakkal
Óvodás gyermekeknél általában
nincs szükség konkrét fogszabályozó készülék hordására, ez az időszak még
mindig a megelőzésről szól. Fontos a gyermek szabályos légzését és a
beszédfejlődését támogatni, valamint a jó szájhigiénét biztosítani. A légzés-
és beszédfejlesztésben a fogszabályozó orvos mellett még fontosabb talán a
logopédusok szerepe. A szájhigiéné, a rendszeres fogmosás ebben az életkorban
már nagyon fontos napi tevékenységgé válik, kialakul egy fogmosási rutin. Az
iskolaérettségig fontos segíteni a gyermek fogmosását, a keze ilyenkor még nem
eléggé ügyes, hogy fogait minden felszínen megtisztíthassa. Tejfogazatú
gyermeknél a száj öntisztulása még igen hatékony, a nyelv és a nyál nagyon jól
tisztán tartja a fogakat. Ennek viszont az a feltétele, hogy a szájüregnek
legyen ideje napközben kétszer 3 óra a megtisztulásra, ez úgy érhető el, hogy
csak napi öt alkalommal étkezzen a gyermek és az étkezések között semmiféle
nassolnivalót ne egyen, és kizárólag vizet igyon. Éjszaka sem javasolt az evés,
és inni is csak vizet lehet. A fentiek betartása mellett a fogszuvasodás
kialakulását megelőzhetjük.
A tejfogaknak nem csupán a
rágásban van feladatuk, de fontos, hogy helyet adjanak, és helyet tartsanak a
maradó fogaknak, valamint szerepük van a helyes csontnövekedésben és a
beszédfejlődésben is. Ha szuvas lesz egy tejfog, akkor törekedni kell arra,
hogy minél tovább teljes értékű fogként a szájüregben megmaradjon. A tejfog
vezeti a maradó fogakat szabályos helyükre, ezekért van ilyen nagy jelentősége
már a tejfogazatnak is. Egy ép tejfogazat nagyban megnöveli annak esélyét, hogy
szabályos felnőtt fogsora legyen a gyermekünknek.
Nem megy egy
csapásra
Az iskolás korú gyermekek arca és
állcsontjai éppen úgy nőnek, mint a lábuk vagy a testmagasságuk, ez az időszak
az, amikor a fogszabályzó készülékekkel leginkább befolyásolni lehet a
növekedést. Manapság a fogszabályozás nem csak a fogak sorba állításával
foglalkozik, nagyon jó eredményeket lehet elérni az arc harmóniájának
kialakításában is. 8–13 éves korban jön el az ideje annak, hogy a
csontnövekedést lassan, de hatékonyan irányítsuk, ezzel lehet támogatni egy
alulfejlett állcsontot a növekedésben vagy éppen egy erősen fejlődőt
visszafogni. Ez sok türelmet és nagy szorgalmat igényel. Ilyenkor ugyanis
kivehető készülékeket kapnak a gyermekek, és a kezelés sikerét a gyermek és a
szülő munkája döntően befolyásolja. A kivehető készülékek igen nagy tárháza áll
rendelkezésre, mindegyik másképpen hat. Ahhoz hogy a készüléket pontosan
megtervezhesse a fogorvos, többféle vizsgálaton kell átesnie a gyermeknek,
valamint legtöbbször röntgenfelvételekre is szükség van.A vizsgálatok általában
könnyen elvégezhetők, talán a legnagyobb odafigyelést és törődést a fogászati
lenyomatvétel igényel. Itt tapasztalja meg először a kis páciens, hogy neki is
türelmébe és munkájába kerül majd a fogszabályozó kezelés. A lenyomat vétel
során a gyermek fogairól egy puha anyaggal mintát készít az orvos, amelyhez a
gyermek közreműködésére is szükség van, aktívan együtt kell dolgoznia az orvossal.
A fogszabályozó kezelés sikere is közös siker, ahol szerepe van a páciens
mellett az orvosnak, sőt még a gyermek környezetének is.
Sohasem késő
Kamaszkorig befejeződik az arc
csontjainak növekedése, ami azért fontos, mert fogszabályozni innentől kezdve
már csak a fogakat lehet, a csontok terelésére már nincs mód, nem lehet a
növekedésüket befolyásolni. A pubertástól kezdve a kialakult helyviszonyokkal
kell gazdálkodni. Ez azt jelenti, hogy a fogszabályozó orvosnak azt kell
pontosan kiszámítani, hogyan tudja a rendezetlen fogakat az adott fogívben
sorba állítani. Sok pácienst és szülőt először megrémít, ha például kettő, vagy
akár négy foghúzást javasol a fogorvos. Az előnyöket és a hátrányokat kell
mérlegre tenni ilyenkor, hogy kiderüljön mit érdemes választani: egy kevesebb
fogakból álló ám szabályos fogazatot, vagy egy több fogból álló, ám rendezetlen
fogsort. A szabályos fogazat mellett szól, hogy jobban tisztítható, kevésbé
fordulhat elő az egyes fogakon túlterhelődés, a fogágy épebb, a fentiekből
adódóan hosszabb élet jósolható a szabályosan álló fogaknak, a mosoly is szebb,
a viselőjepedig magabiztosabb.
A korábbiakhoz hasonlóan a
kamasz- és felnőttkorban, a maradó fogak mozgatását is igen sokféle
fogszabályozó készülékkel lehet elérni: úgy, mint a fogakra ragasztott
tappancsos/brackettes fogszabályzó rendszerek, melyek lehetnek fémből vagy
esztétikus anyagból (fehérek vagy átlátszók). Léteznek speciális, láthatatlan
készülékek is, ezek lehetnek a nyelv felől ragasztott tappancsos fogszabályozók,
vagy „láthatatlan” fóliákból is készülhetnek. Készülékből is számtalan féle
van, és mindegyik a maga hatásterületén képes a legnagyobb sikert elérni. Éppen
ezért van igen nagy jelentősége, hogy a fogmozgatást, az eredményt előre
megtervezzék, így megfelelő eszközt lehet kiválasztani a közös munkára.
Felnőtt korra tolódik annak a
megoldása, ha mégis szükséges a csontokon is állítani, ilyenkor olyan
deformitásról van szó, amely nem csak a fogazatra terjed ki, illetve nem
megoldható kizárólag a fogak mozgatásával. Az arc csontjai olyan méret vagy
formabeli különbséggel rendelkeznek, hogy csak a csontok műtéti mozgatásával
lehet ideálisan összeilleszteni őket. A fogszabályozó kezelés során együtt
dolgozik a szájsebész a fogszabályozó orvossal. Hosszú fogszabályozó előkezelés
után szájsebészeti műtéttel be lehet állítani az állcsontokat is, majd a
fogszabályozó kezelés befejező szakaszával harmonizálják az arcot és a fogakat.
Általában a fogmozgatások, a
fogszabályozó kezelések hosszú időt vesznek igénybe, mert csak optimális erővel
lehet a fogakat a csontszövetben mozgatni, ez legtöbbször éveket jelent. A
kezelés pedig nem akkor fejeződik be, amikor elérték a fogak a megfelelő
pozíciójukat, hiszen ez még egy instabil állapot, a kezelés ezen szakasza után
jön
a stabilizálás. A csontban rögzülnie kell a fogaknak, az arcnak meg kell
szoknia az új egyensúlyi helyzetet. A stabilizálás már passzív készülékekkel
történik, ezek lehetnek fixek, azaz a fogakra ragasztottak, vagy kivehetőek is.
A stabilizálásnak tehát legalább akkora jelentősége van, mint magának a
fogmozgatásnak.
Dr. Udvarhelyi Gabriella
fogorvos
Bethesda Gyermekkórház