Dallamos hangra fokozottabban figyel, hangadásának
már többször van dallama.
Egyértelműen megkülönbözteti szülei hangját
másokétól.
4 és 6 hónapos
kor között
Ekkorra a baba hallása tulajdonképpen leginkább
minőségében változik. Folyamatosan gyakorolva egyre biztosabban tud különbséget
tenni ismerős, és számára ismeretlen személyek hangjai között. A környezete
zajait is kezdi megtanulni, és felfigyel egy-egy számára fontos eseményre, mint
például édesapa vagy a testvér(ek) hazaérkezésére. Elkezd a zaj irányába
mozogni, megnézi, mi történik. Hat hónapos koráig ezt fokozatosan gyakorolja,
így tanulja a tárgyak állandóságát is. Az a baba fogja keresni a hang forrását,
aki tudja, hogy a dolgok anélkül is léteznek, hogy ő látná. Először az oldalról
jövő hangokat tudja keresni. A nagymozgások fejlődésével, a test
stabilizálásával egyre ügyesebben tudja majd forgatni a fejét, anélkül hogy
felborulna. Ez is szükséges ahhoz, hogy más irányba, pl. felfelé is keressen.
Hátrafordulni később fog tudni, ahhoz nagyon biztos egyensúlyra van szüksége.
Megnyugszik az éneklésre,
dúdolásra, majd ahogy halad az idő, egyre jobban kedveli is a dalokat.
Hangadásaiban is megfigyelhetővé válik egy kis dallamosság. A családtagok
hangját hat hónapos korára felismeri, és nemcsak a megnyugtatásban segít neki,
hanem a többiek beszélgetését is tudja így rövid ideig követni.
A baba körüli gondozás meglehetősen „zajos”
esemény. Hangja van a popsitörlő zacskójának, mikor kinyitjuk, a víz csobog a
kádban, mikor fürdetéshez készülünk, csörömpölés hallatszik a konyhából étkezés
előtt. Ezeknek a hangoknak jelentésük van a baba életében, segítségükkel sok
mindent megtanul a kisbaba. Ébredéskor minden esetben szólítsuk meg, mielőtt
meglátna minket, hogy keresni kezdje, ki szól hozzá, és az a személy honnan
érkezik. Továbbra is nagyon fontos előre jelezni, elmondani a picinek mindent,
ami történni fog vele. Ha a baba bármi hangjától megretten, ne felejtsük el
megmutatni neki, mi volt az, ami a hangot adta. Ugyanígy a számára kedves
hangok forrását is mutassuk meg neki. Ha így teszünk, a szavak jelentését is
segítjük megtanulni a babának.
Gyakran szokták azt mondani
az édesanyák, hogy „nincs jó hangom”, ezért inkább bekapcsolják a rádiót vagy
a
lejátszót. Ez is nagyon fontos, de a mi éneklésünk, és a család többi tagjának
az énekhangja adja azt az emberi többletet, ami hozzásegíti a babát a hanglejtés
meghallásához, megéléséhez. Az anya, apa hangja
nem pótolható semmilyen géppel. Az ő hangjukól hallja, tanulja a baba az
érzelmeket.
A nem vagy nem jól halló babák is többnyire
gőgicsélnek, hangot adnak, sikítoznak. Nagyjából hathetes kor után az anyai
visszajelzések mentén a jól halló babák sírása differenciálódni kezd, és a négy
alap-síráshang (fájdalom, éhség, diszkomfortérzés [kellemetlen érzés, pl. csípős,
pisis, kakis pelenka], társas igény) számunkra már értelmezhető, négy hónaposan
pedig idegenek is pontosan meg tudják különböztetni.
Amennyiben a baba nem hall minket vagy a saját
hangját, akkor ez a differenciálási képesség nem jön létre, a baba sírása
monoton és fejhangú, vagy torokból „gépiesen” hangzó lesz. Ugyanez az oka a
gőgicsélés, gagyogás elmaradásának, és annak, amikor a gagyogás ugyan nem marad
el, de dallama nem színesedik, és nem jelennek meg újabb és újabb hangzók a
baba készletében. Ezek mindenképp figyelemfelhívó jelek, melyek szakszerű
kivizsgálást igényelnek! Minél korábbi időszakban kap segítséget a baba a
hallás javításában, annál inkább tudja követni vagy megközelíteni az egészséges
érési és fejlődési menetet.